Sokszor gondoltam rá, hogy folytatom a
blogírást, vagy egy-egy gondolatot eseményt lejegyzek mert de jó is lenne nem
elfelejteni, de aztán mindig elmaradt.
Az utolsó nagyobb lélegzetű írásom Apu
elvesztéséhez köthető, amit ki tudtam írni magamból úgy egy év elteltével (utána volt azért még pár bejegyzés aki olvasta követett tudja)
A tegnapi nap viszont eljött az a nap aminek
végetérte után eldöntöttem megörökítem itt a blogon, csodálatos nap volt, de
kezdjük az előzménnyel, ami már a héten elkezdődött….
Aki tisztában van nálunk a szülinapokkal
tudja, már a héten elkezdődött a szülihét…Ami sajnálatos volt, hogy Ákos pont
délutános volt, de egyszer csak megszokjuk, hogy ha van valami Ő mindig pont
délutános…
Január 6!; Bene 12 éves lett! Szerdára esett
szerinte a legrosszabb napjára (sulira vonatkozó kijelentés). A szokásos
reggeli szülinapos ébresztés járt neki is ezen a szerdán, ami még mindig az
Alma együttes szülinapos zenéje a telefon által elbírt legnagyobb hangerőn, sok
sok puszi és ölelés keretében. Tesók is könnyebben kelnek ilyenkor, az alap
hangulat egyből ünnepibe váltott.
Estére megígértem neki, hogy munka, suli ovi
után elkészítem a kedvenc vacsiját, és Ákos vett azért neki egy hűtős tortát,
amire ráírta neki is hagyjunk :D
Csütörtök azzal toltuk meg az ünneplést, hogy
Anyánál maradtunk Veszprémben alvásra, és onnan mentek péntek iskola óvoda, én
pedig SZABADSÁG! Péntek reggelre sok hó esett így gyalogosan hógolyózva mentünk
iskolába óvodába, szabadságom első pozitív hozadéka, hogy Emma egy órával
később érhetett oviba nem hajnali 7kor.
A fenti események így visszaolvasva úgy
gondolom nem tűnnek óriási dolognak, de nekünk nagyon sok lelki pozitívumot
adott, a gyerekek nagyon örültek a mamánál alvásnak, a hónak, a szerdai finom
vacsinak, kis apró de lélekmelengető dolgok ezek.
Ennyi előzménnyel nekiindultunk a szombatnak
amikor is Bene családi körben tartott szülinapjának a napja, összegyűlt nálunk
a család apraja nagyja!
Ami pedig megihlette ezt a bejegyzésem:
Dávid kerülgetett már a héten, hogy mi lenne
ha szombaton sokáig aludnék, hisz aznap megérdemlem, hisz a szülinapom
van…mondom neki kisfiam, vendégeket várunk Bene szülinapi partijára, tehát nem
tehetem meg, hogy egész délelőtt fekszem. Erre mondja: Anya mikor kelsz? Mondom
szerintem a szokásos 7 körül.
Szombat reggel 6: hallom motoszkálnak, persze
nem keltem fel sejtettem én, hogy valami készül…eltelt 40 perc, hát itt aztán
történt minden későbbi elmesélésük alapján, Emmával most egy szobába aludtak a
buli kedvéért de Ő nem volt bevonva. Azonban az ajándékom a szobába volt
elrejtve, amit amikor ki akartak vinni addig kérdezgették Emmát felkelt e, hogy
felkelt :D:D és akkor már Ő is lement. Ő futott „kelteni”, hogy kimegyek??
Naná…összekapartam magam, igazából 6 óta készültem, hogy a „megfelelő”
pillanatba találjam el a belépőmet és sikerüljön a meglepetésük és én is jól
járjak, ami sikerült is a kávé nem hűlt ki a virslit újra lehetett melegíteni
:D:D
Nagyon cukik voltak, elmesélték, hogy akartak
a virsliből szívet csinálni, hogy nem tudták lehozni az ajándékot Emma
felébresztése nélkül, a kávéfőző izgalma, hogy majd felkelek a hangjára, és
befogott füllel indították el :D:D ezen még mindig nevetek ha rágondolok!
Emma a hajnali keléstől amint az izgalmak
elmúltak álmos lett és egész délelőtt kóma fejjel mászkált…:D szegényem :D
Azt gondolom, hogy lehet bármekkorát álmodni a
„kerek” szülinapokra, de ezt teljes szívvel megélni, átélni velük nevetni (még
most is nevetek, hogy azt gondolták mindegy mikor állnak neki amire kész vannak
felkelek spontán) a lelkes készülésük ami napok óta tartott, az, hogy iskolai
hét és korán kelések után képesek ébresztővel 6kor kelni azért, hogy nekem ezt
összerakják, ezek a dolgok amiknél jobbat el sem lehet képzelni. Igazi kerek
ajándék volt (zárójelben
megjegyzem szinte sosem reggelizem, virslit pláne nem, de ezt nem lehetett
kihagyni :D)
Emellett kiemelném családom összes többi
tagját is, mert Ők is hozzájárultak, hogy ez a nap olyan lett amilyen, hogy
olyan lett amit ismét AKARTAM leírni, rászánni a (nem létező...persze tudom én hogy mindenre van idő ha akarom...) időm, hogy ne
veszhessen egy részlete sem a feledés homályába.
Elsőnek említem drága férjecském, aki reggelre
kikészítette az ajándékom, számlufival tarkítva ami egyetlen kérésem volt (a
megvalósíthatók közül :D:D)
Aztán édesanyám aki eljött ebédre már, pestről
érkező Testvérem kis Családjával együtt. Pollika 8 hónapos nagylány, egyből a
társaság középpontja lett mint mindig ha jön, és annnnyira imádjuk! Már nagyon
jól elvan a gyerekekkel, lesi őket mászik, iszonyú aranyos! Gyönyörű ajándékot
kaptam tőlük, nagyon kedvesek, hogy gondoltak rám, hivatalosan Bene szülinapját
tartottuk, de ahogy Anna mondta, egyszer vagy 40 :D és milyen igaz! <3
Délután megérkeztek Irén mama és Zoli papa is,
illetve másik Testvérem is kis Családjával, így folytatódott a babacunami :D
Ármint is egyből a középpontba került
Pollika mellé, édes kis pasi imádjuk nagyon!
Kibabáztam magam jelentem :D Persze ebből
sosem elég!
Csodálatos nap volt, igazán bensőséges
(általában így ünneplünk, de jó hogy most is úgy jött össze, hogy mindenki ideért)