Kerek

 

Sokszor gondoltam rá, hogy folytatom a blogírást, vagy egy-egy gondolatot eseményt lejegyzek mert de jó is lenne nem elfelejteni, de aztán mindig elmaradt.

Az utolsó nagyobb lélegzetű írásom Apu elvesztéséhez köthető, amit ki tudtam írni magamból úgy egy év elteltével (utána volt azért még pár bejegyzés aki olvasta követett tudja)

A tegnapi nap viszont eljött az a nap aminek végetérte után eldöntöttem megörökítem itt a blogon, csodálatos nap volt, de kezdjük az előzménnyel, ami már a héten elkezdődött….

Aki tisztában van nálunk a szülinapokkal tudja, már a héten elkezdődött a szülihét…Ami sajnálatos volt, hogy Ákos pont délutános volt, de egyszer csak megszokjuk, hogy ha van valami Ő mindig pont délutános…

Január 6!; Bene 12 éves lett! Szerdára esett szerinte a legrosszabb napjára (sulira vonatkozó kijelentés). A szokásos reggeli szülinapos ébresztés járt neki is ezen a szerdán, ami még mindig az Alma együttes szülinapos zenéje a telefon által elbírt legnagyobb hangerőn, sok sok puszi és ölelés keretében. Tesók is könnyebben kelnek ilyenkor, az alap hangulat egyből ünnepibe váltott.

Estére megígértem neki, hogy munka, suli ovi után elkészítem a kedvenc vacsiját, és Ákos vett azért neki egy hűtős tortát, amire ráírta neki is hagyjunk :D

Csütörtök azzal toltuk meg az ünneplést, hogy Anyánál maradtunk Veszprémben alvásra, és onnan mentek péntek iskola óvoda, én pedig SZABADSÁG! Péntek reggelre sok hó esett így gyalogosan hógolyózva mentünk iskolába óvodába, szabadságom első pozitív hozadéka, hogy Emma egy órával később érhetett oviba nem hajnali 7kor.

A fenti események így visszaolvasva úgy gondolom nem tűnnek óriási dolognak, de nekünk nagyon sok lelki pozitívumot adott, a gyerekek nagyon örültek a mamánál alvásnak, a hónak, a szerdai finom vacsinak, kis apró de lélekmelengető dolgok ezek.

Ennyi előzménnyel nekiindultunk a szombatnak amikor is Bene családi körben tartott szülinapjának a napja, összegyűlt nálunk a család apraja nagyja!

Ami pedig megihlette ezt a bejegyzésem:

Dávid kerülgetett már a héten, hogy mi lenne ha szombaton sokáig aludnék, hisz aznap megérdemlem, hisz a szülinapom van…mondom neki kisfiam, vendégeket várunk Bene szülinapi partijára, tehát nem tehetem meg, hogy egész délelőtt fekszem. Erre mondja: Anya mikor kelsz? Mondom szerintem a szokásos 7 körül.

Szombat reggel 6: hallom motoszkálnak, persze nem keltem fel sejtettem én, hogy valami készül…eltelt 40 perc, hát itt aztán történt minden későbbi elmesélésük alapján, Emmával most egy szobába aludtak a buli kedvéért de Ő nem volt bevonva. Azonban az ajándékom a szobába volt elrejtve, amit amikor ki akartak vinni addig kérdezgették Emmát felkelt e, hogy felkelt :D:D és akkor már Ő is lement. Ő futott „kelteni”, hogy kimegyek?? Naná…összekapartam magam, igazából 6 óta készültem, hogy a „megfelelő” pillanatba találjam el a belépőmet és sikerüljön a meglepetésük és én is jól járjak, ami sikerült is a kávé nem hűlt ki a virslit újra lehetett melegíteni :D:D

Nagyon cukik voltak, elmesélték, hogy akartak a virsliből szívet csinálni, hogy nem tudták lehozni az ajándékot Emma felébresztése nélkül, a kávéfőző izgalma, hogy majd felkelek a hangjára, és befogott füllel indították el :D:D ezen még mindig nevetek ha rágondolok!

Emma a hajnali keléstől amint az izgalmak elmúltak álmos lett és egész délelőtt kóma fejjel mászkált…:D szegényem :D

Azt gondolom, hogy lehet bármekkorát álmodni a „kerek” szülinapokra, de ezt teljes szívvel megélni, átélni velük nevetni (még most is nevetek, hogy azt gondolták mindegy mikor állnak neki amire kész vannak felkelek spontán) a lelkes készülésük ami napok óta tartott, az, hogy iskolai hét és korán kelések után képesek ébresztővel 6kor kelni azért, hogy nekem ezt összerakják, ezek a dolgok amiknél jobbat el sem lehet képzelni. Igazi kerek ajándék volt (zárójelben megjegyzem szinte sosem reggelizem, virslit pláne nem, de ezt nem lehetett kihagyni :D)

 

Emellett kiemelném családom összes többi tagját is, mert Ők is hozzájárultak, hogy ez a nap olyan lett amilyen, hogy olyan lett amit ismét AKARTAM leírni, rászánni a (nem létező...persze tudom én hogy mindenre van idő ha akarom...) időm, hogy ne veszhessen egy részlete sem a feledés homályába.

Elsőnek említem drága férjecském, aki reggelre kikészítette az ajándékom, számlufival tarkítva ami egyetlen kérésem volt (a megvalósíthatók közül :D:D)

Aztán édesanyám aki eljött ebédre már, pestről érkező Testvérem kis Családjával együtt. Pollika 8 hónapos nagylány, egyből a társaság középpontja lett mint mindig ha jön, és annnnyira imádjuk! Már nagyon jól elvan a gyerekekkel, lesi őket mászik, iszonyú aranyos! Gyönyörű ajándékot kaptam tőlük, nagyon kedvesek, hogy gondoltak rám, hivatalosan Bene szülinapját tartottuk, de ahogy Anna mondta, egyszer vagy 40 :D és milyen igaz! <3

Délután megérkeztek Irén mama és Zoli papa is, illetve másik Testvérem is kis Családjával, így folytatódott a babacunami :D Ármint  is egyből a középpontba került Pollika mellé, édes kis pasi imádjuk nagyon!

Kibabáztam magam jelentem :D Persze ebből sosem elég!

 

 

 

 

 

 

 

 

Csodálatos nap volt, igazán bensőséges (általában így ünneplünk, de jó hogy most is úgy jött össze, hogy mindenki ideért)